2022 decemberében érkezett a hír a magánorvosokat kardlapozó legújabb miniszteri rendelet tervezetről.
Magánorvosokat az állami egészségügybe!?
Kötelező továbbképzés címén havi 20 óra munkára vagy 10 óra ügyeleti ellátásra köteleznének minden csak a magánegészségügyben dolgozó orvost. A rendelet január 6-án lépett volna életbe, azaz kb. 3 hete lett volna a szakmának lenyelni a békát.
Az általános felháborodás miatt a rendelet bevezetését egyelőre elhalasztották. Szép kis csomag a karácsonyfa alá, köszönjük Magyarország! A részletekbe nagyon el nem mélyedve a hozzáértés teljes hiánya, a dilettantizmus sugárzik az egész történetből. Egy a témát elemző késő esti tv műsorban egy sztárügyvéd csípőből 5 jogi ellenérvet sorolt fel a tervezet kivitelezéséről.
1. Milyen jogviszonyban?
Ha alkalmazotti, akkor ez kényszermunka, ha ingyenes (önkéntes segítő), akkor ingyen munka. Ha továbbképzés, akkor nincs fizetés, de jogviszony sincs, viszont beteget nem láthat el önállóan a továbbképzés alatt álló orvos. A közösségi portálokon sokan hozzá is szóltak: „Ok, megyünk, de csak a doktor bácsi háta mögül pislogjuk a tudományt, hiszen továbbképzésen vagyunk, beteghez önállóan nem nyúlunk, nem is nyúlhatunk.”
2. Kinek a felelősségére, felelősségbiztosítására?
A munkahely csak az alkalmazottakat biztosítja. Ha nem a saját felelősségére, akkor kiére? A saját magánbiztosítására. Az osztályvezetőére? Őt megkérdezték? Ha szakorvosi felügyelet alatt dolgozik akkor viszont önállóan a berendelt orvos beteghez nem nyúlhat, innentől az ötlet mozgatórugója – az állami ellátásban dolgozók terhelésének csökkentése és az egészségügy színvonalának emelése – már kútba is esett. Itt jegyezném meg, hogy az osztályvezető főorvos ismeri a beoszottjai képességeit, bizonyos értelemben azt is megválasztja, hogy kivel akar és kivel nem akar együtt dolgozni. Ezek után megjelennek az osztályán a vadidegen képzésre érkező magánorvosok, akik lehet, hogy 20 évvel régebben vannak a pályán, mint ő? De fordítva is igaz a konstelláció. Mit lehet rájuk bízni, mi az amit meg tudnak és mi az amit nem tudnak megcsinálni? Az osztály működéséért az osztályvezető jogi és szakmai felelősséggel is tartozik.
3. Milyen munkakörben?
Van aki 10 éve nem volt műtőben, mert magánellátásban járóbeteget lát el, (mint ahogy az SZTK orvosok teszik). Ezek után majd ő fog egy két éve végzet rezidenssel komplikát eseteket operálni éjszaka ügyeletben. Vagy ha kiváló sebész, de az adott műtőt életében először látja, nem ismeri a műszerparkot, az orvos csapatot, magyarul a lehetőségeket, hogyan, kit fog ellátni, megoperálni? Van aki CT és MR laborban dolgozik évek óta, ő fog a baleseti sebészeten röntgent leletezni, amit 15 éve nem csinált? A berendelt magánorvost ki utasíthatja, ki oszthatja be a munkaidejét, kinek referálhat probléma esetén? Ki vonhatja felelősségre? Ismét a munkaviszony és a felelősség kérdése. Egy csak magánkórházban dolgozó nemzetközi hírű orvos professzort akarnak egy SZTK-ban vagy lepusztult közkórházban továbbképezni havi 10 óra éjszakai ügyeleti időben? Kicsoda? Mire?
4. Az orvosi kezelések döntő része nem egyszeri beavatkozás.
A berendelt orvos, elkezd egy kezelést, majd 20 napig nem is látják a kórház környékén. Ki folytatja az általa elkezdett terápiát? Milyen konzultáció előzte meg a beteg átadását más orvosnak? Mikor találkoznak, ha a doktorunk havonta egyszer szombaton ügyel 20-06 óra között? Az orvosi referálók reggel 8-kor kezdődnek. Maradjon ott vagy menjen vissza elmesélni az ügyeletben történteket?
5. Ha a kényszermunkáért fizetést kap, hogyan adózik utána?
Az ANTSZ kedvenc témája a hetente ledolgozható munkaórák száma. Ha a magánorvosunk a munkaadó magánkórházában ledolgozza a maximális heti 60 órát, akkor törvénytelenül többlet munkára kényszerítik az állami szférában? Vagy korlátozzák a magán munkahelyén ledolgozható órák számát, amiből gyakorlatilag él? Vagy mindkettőt?
Egy másik a kívülállók számára nem biztos, hogy felmerülő probléma
Magán fogorvosunk egyedül viszi a saját praxisát, alkalmaz legalább egy de gyakran 2 fogászati asszisztenst és egy dentálhigiénikust, fizeti a béreket, a bérlti díjat és az egekbe szökő rezsit. Egy SZTK sáv 6 óra, azaz havi 20 órát TÖBB MINT HAVI 3 NAPOT kell dolgoznia az állami egészségügyben. Ki fogja kártalanítani a bevétel kisesése miatt? Ha a magánorvost a betegek megtalálják az ingyenes állami egészségügyben, a rendelettel üzleti hátrányt, gazdasági kárt okoznak neki, ehhez mit fog szólni például a Gazdasági Versenyhivatal?
Az első felháborodási hullám nyomán a kb. 5000 magán fogorvost kezdik kivonni az ügyből. Maradnak a többiek, az általános orvosok, közülük is csak a szakorvosok dolgozhatnak önállóan a magánszektorban. Ugyanis szakvizsga előtt az orvosok önállóan nem végezhetnek betegellátást csak szakorvosi felügyelet mellett. Hány orvos dolgozik CSAK a magánegészségügyben? Ami a döbbenetes, hogy ezt senki nem tudja. A kamara, az egyetem, a minisztérium, a továbbképző központ nem differenciálja el a magán és állami szektorban dolgozó orvosokat. Csak becsléseim vannak: 500-600 orvos érintett országosan? Vagy 1000? Ők majd megoldják az állami egészségügy gondjait? Nem fogják, önként hagyták el az állami szektort, legtöbbbször nem is a bérek, hanem a kritikán aluli munkakörülmények miatt. Nem kérnek a működésükhöz TB finanszírozás, nem kérnek az államtól fizetést sem, magyarul nem kérnek KÖZPÉNZT. A saját maguk által megteremtett kultúrált körülmények között dolgozva, tehetségükből, több évtizedes orvosi gyakorlatukból, szorgalmukból akarnak megélni. Az őket választó betegek pedig vállalják az ellátásuk finanszírozását, ezáltal több pénzt hagyva az állami ellátórendszer kasszájában.
Az egészségügyet folyamatosan valamelyik másik minisztérium alá rendelik, ahol államtitkári szinten zajlik a mostani és hasonló ötletelés. Merkeli és Kásler professzorok azon kívül, hogy nemzetközi szaktekintélyek, a több évtizedes kórházban eltöltött munka révén legalább ismerik a rendszer működését, a hibáit és talán a megoldásokra is nagyobb rálátásuk volt. Nem kellettek. Túl sok érdeket sértettek volna a reformjaik. Az orvosi kamarán belül 20 év késéssel a fenti töténet hatására kapkodva ugyan de megalakulni látszik a magánorvosi szekció. Itt csak remélni tudom, hogy nem a már korábban közös érdekcsoportba tömörült nagy magánszolgáltatók fognak minden pozíciót betölteni. Viszont egy karakán érdekképviselettel talán meg tudja védeni az orvosi szektort.
Összegezve a leírtakat remélem egyetlen ember sem gondolja komolyan, hogy a magánrendelőjéből a hajánál fogva kirángatott néhány száz magánorvos fogja a privát praxisa rovására megoldani az állami egészségügy problémáit. Aki egyetért a rendelettel, annak figyemébe ajánlanám, hogy továbbképzés címén be lehetne rendeli az ügyvédeket és a könyvelőket is az állami hivatalokba, a jól menő csak egyetemi felkészítőket tartó angol-német szakos magántanárt az általános iskolákba. De leszedhetjük a dán háztetőkről a magyar iskolákban edukált ácsokat, bádogosokat, – amúgy az összes külföldön dolgozó magyar szakmunkást – havi 3-4 nap magyar állami épületeken végzendő – lehetőleg ingyenes – továbbképzés címén kirótt kényszermunkára, engedetlenségük esetén megfenyegetve őket a szakmunkás bizonyítványuk bevonásával.
Folytassam?
Dr. Binó Brúnó
magánorvos
