Még egy évszázadra sem tekint vissza az a felismerés, hogy számos növényfajnak a női petefészek által termelt ösztrogénhez hasonló élettani hatásai vannak.
A XX. század közepén egy juhtenyészetben jelentkező tömeges meddőség kivizsgálása során derült fény arra, hogy a legelőiken igen nagy számban fordultak elő olyan takaránynövény fajok, amelyek magas ösztrogénhez hasonló hatású hatóanyagokat tartalmaznak.
Egy jó ideig aztán nem is történtek további vizsgálatok, de az elmúlt húsz évben az egyre nagyobb teret hódító női hormonpótlás számos pozitív hozadéka mellett az emelkedő emlőrák kockázat ismét rávilágított az alternatív megoldások közül a növényi hormonpótlásban szerepet játszó fitoösztrogénekre. A képelt nem tisztán fekete és fehér, számos kérdés probléma várat még megválaszolásra a növényi hormonokkal kapcsolatban. Mivel a fent említett klasszikus szintetikus hormonpótlásnak komoly kockázatai vannak, a gyógyszeripar figyelme (és tőkéje) is a fitoösztrogének felé fordult. Ezáltal megnyíltak a lehetőségek arra, hogy tudományosan is vizsgálható legyen a fitoösztrogének emberi szervezetre gyakorolt hatása.
Először is tisztázzunk néhány alapfogalmat. A nőknél a negyvenes éveiktől kezdve – tehát nagyjából a várható élettartam felétől – csökken a petefészek ösztrogén termelése végül 50 éves kor körül szinte teljesen leáll. 1 évvel az utolsó menstruációtól kezdődő időszakot menopauzának, az előtte zajló folyamatokat perimenopauzának nevezzük. Szinte mindenki ismeri a változókori tüneteket: hőhullámok, alvászavar, érzelmi labilitás, visszatérő hólyaghurut, hüvelygyulladás, libidó csökkenés, fájdalmas közösülés, a bőr, nyálkahártyak atrophiája, a szellemi és fizikai kapacitások csökkenése nem csak az érintettet, de a családot és a munkahelyi környezetet is erősen próbára teszik. És még nem beszéltünk a menopauza azon tüneteiről, amik nem fájnak, viszont az előbb felsoroltaknál jóval veszélyesebbek. Ismert az ösztrogén kardioprotektív hatása, csökkenti a kolsezterin szintet, gátolja az érelmeszesedést, csökkenti az infarktus kockázatát. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a nők a 60- as éveikre utolérik a férfiakat az infarktus előfordulásában. Az oszteoporózis, (csontritkulás) szinte egyszerre kezdődik a menopausa tüneteivel. Hormonpótló kezelésben részesülteknél csontsűrűség vizsgálattal mérhetően alacsonyabb az oszteopénia és a már kialakult oszteoporózis.
A fent felsorolt tünetekre, a magas életminőséget, egészséget, aktivitást idősebb korban is megőrző megoldás a hormonpótlás, de itt jön be a képbe az emelkedő emlőrák kockázat. Az emlőben sok ösztrogén receptor található, és az emlőrákok egy jelentős része ösztrogén receptor pozitív. A szövetekben receptorokhoz kapcsolódó hormonok a célszervekben válaszreakciót váltanak ki. Lehetnek a hormonok a szövetek működését serkentők, agonisták, vagy a működésüket gátlók, azaz antagonisták. Előfordul, hogy az egyik szerv ösztrogén receptorán agonista, azaz serkentő, pl.: az agyban a szellemi funkciók serkentése, a másik szerven ugyanazon a receptoron ható hormon antagonitsa, gátló hatást fejt ki. Erre jó példa az erek belfelszínén az érelmeszesedés gátlása, vagy a koleszterin szint csökkentése. A képet tovább bonyolítja, hogy ha több ösztrogén receptorhoz kötődő molekula típus egyszerre van jelen, pl.: természetes saját és növényi ösztrogén, akkor verseny alakul ki közöttük a receptorhoz kötődésért, sőt együttes jelenlétük esten egyikük agonista, a másikuk antagonista hatást is kifejthet.
Vannak teóriák arra, hogy a saját ösztrogén hormon emlőrák kockázatot emelő hatásával szemben együttes jelenlét esetén a fitoösztrogének antagonistaként hatva csökkentik az emlőrák kialakulását. A növényi ösztrogének jótékony hatásának egyik legismertebb bizonyítéka, hogy a távol keleti ételek magas szójatartalma miatt jelentősen csökkentek az ott élő nők menopausális panaszai. Ennek köszönhető, illetve a fitoösztogének korábban taglalt szelektív, azaz a különböző szövetek receptoraihoz különböző affinitással történő kapcsolódási jellemzői, ami által kevésbé hatnak a reproduktív szevekre (nem okoz meddőséget) és az emlőre (nem emeli maz emlőrák kockázatát), viszont jobban hatnak az agyra, bőrre, erekre, csontrendszerre (a hormonpótlás pozitiv hatásai).
Itt kell megjegyezni, hogy a legeltetett állatok meddőséget okozó takarmány fitoösztrogénjeivel szemben az emberi fogyasztásra használt pl.: szójabab, lenmag nagyságrendekkel kevesebb ösztrogént tartalmaz valamit az emberi táplálkozással lehetetlen olyan mennyiségű fitoösztrogént bevinni a szervezetbe, amely már befolyásolná a nemzőképességet. A növényi ösztogének pozitiv hormonális hatásai mellett szabadgyök fogó, ezáltal daganat gátló hatása is ismert. A szójabab és a lenmag magas rosttartalma révén a zabkorpához hasonlóan csökkenti a vastagbélrák előfordulását. Tehát nem érdemes szintetikusan előállított kereskedelmi fitoösztrogént fogyasztani, hanem a természetben előforduló natur szójabab és lenmag fogyasztása ajánlott. Ez a két növény az, amely tartalmaz annyi növényi ösztrogént, amelynek már bizonyítható az élettani hatása. Az általuk bevitt mennyiség pozitivan hat a menopauza tüneteire viszont nem emeli az emlőrák kockázatot és nem gátolja a reproduktív szervek működését sem.
Meg kell említenünk az ösztrogén receptorokhoz kötődő saját és növényi ösztogének mellett egy harmadik csoportot, a mezőgazdaság (vegyszerek, műtrágya) és az ipar által előállított színtetikus ösztrogéneket. Jelentőségük abban van, hogy sokkal lassabban bomlanak le a szervezetben, mint a természetes östrogének, az emberi zsírszövetben felhalmozódva pedig számos negatív hatásért lehetnek felelősek.
Összegezve az eddigieket, a női ösztrogén hormontermelés csökkenésével jelentkező menopausális tüneteggyüttes jelentősen ronthatja az életminőséget, a hormonhiány okozta szervi elváltozások pedig számos súlyos betegség kialakulásának kockázatát emelhetik. Az ösztogén tartalmú gyógyszeres hormonpótlásnak számos pozitiv hozadéka mellett az emlőrák kockázatot emelő hatása sokakat elriaszt a hormonpótló kezeléstől. Enyhébb tünetek kezelésére a fent taglalt növényi ösztogének megoldást jelenthetnek, amelyeknél jelen tudásunk szerint nem emelkedik az emlődaganat előfordulását, viszont a klimaxos panaszok enyhülése jelentős életminőség javulást eredményezhet. Nem iparilag feldolgozott, hanem természetes szójabab és lenmag tartalmú ételek fogyasztása javasolt, amelyek ösztrogén hatása mellett szabadgyökfogó antioxidáns hatásuk révén daganatgátló hatrásuk is kiemelendő.
Dr. Binó Brúnó
szülész-nőgyógyász szakorvos
