A kérdést nem én, hanem az egészségügyi szakportálok szakemberei tették fel. A választ is próbálják megadni a fenti kérdésre, ami egy nem túl fényes jövő képét vetíti előre.
Az előrejelzések szerint idén a magánegészségügy minimum 10%, de egyes becslések szerint 15% os csökkenéssel – értsd ellátott pácienssel, ha nem emelik az ellátás költségeit, akkor bevétel kieséssel is – számolhat. Itt is lesznek különbségek: csökkenni fog a járóbeteg ellátás, még nagyobb visszaesés várható a jóval drágább fekvőbeteg ellátás (pl.: szülészet, ortopédiai műtétek) területén.
A mentőöve talán a már egyre aktívabb magánegészségbiztosítási rendszer, az egészségpénztárak és a vállalati egészségügy lehet a magán egészségügyi szférának, ha a gazdasági szereplők részéről lesz kapacitás és hajlandóság erre az egyre nehezebb gazdasági helyzetben. Azonban a címben érintett fél millió beteg döntő része nem ebben a szegmensben mozog. Az állami egészségügy a Covid után sem tudta visszahozni a járvány előtti számokat. A műtéti várólisták nem apadnak, az ambuláns betegellátás esetében sem jobb a helyzet. Ezt főleg a hálapénz betiltása után az orvosok motiválatlanságával, a szabad kórház és orvosválasztás megszűnésével – aminek nálunk sokkal nagyobb súlya, hagyomány volt, a betegek orvosukba vetett bizalma jelentősebb motiváló tényező, mint Nyugat Európában ahol a beteget nem az orvos, hanem a területi kórház látja el, ott az a természetes – a magyar betegek egy része elfordult az állami egészségügytől.
Igen, de akkor hova tűntek. Hát egy részük külföldre ment gyógyulni. Elég csak a meddőségi ellátást megnézni, egyrészt a hazai törvényi szabályozás nem enged számos új eljárást, amelyek a környező országokban igaz borsos áron, de elérhetők. Cserébe ott jobbak az eredmények és nincs várólista. A meddőségi központok államosítása sem tett jót a szakmának, számos nemzetközi hírű specialistánk külföldre ment dolgozni. A Bécsben, Prágában, Pozsonyban, Brnoban működő meddőségi centrumokban magyar nővér és néha még magyar orvos is fogadja a honfitársainkat, a magyar nyelvű weboldalt nem is említve.
A fent említett hálapénz betiltása után az orvosok nem a kórházi munkahelyükön, hanem a magánrendelőjükben kezdték ellátni a privát betegeiket. Egyre több orvos részben vagy teljesen elhagyta az állami egészségügyi pályát, vagy a magánszférába vagy külföldre mentek dolgozni. Ennek következtében a magánrendelők pácienseinél a szükséges műtéteket már nem tudták elvégezni a korábbi háttér kórházukban, ha még egyáltalán volt nekik.
Így a betegnek 3 lehetősége marad, magánkórházba menni vagyonokért, a területi kórházban beállni a hosszú várólistába és egy ismeretlen orvosra bízni magát, ami nem lenne baj, hiszen az ellátás minőségében és a szakmai protokollokban nem szabadna területi különbségeknek lenni, de fentebb már említettem a máshogy szocializált magyar néplélek problémáját a választott orvos ügyében. A harmadik és egyben legrosszabb választás, ami a címben feltett kérdésre is megadja a választ, hogy halasztja a halasztható beavatkozásokat, azaz nem megy orvoshoz. Ennek pedig egyenes következménye lesz, hogy a társadalom egy részének egészségi állapota tovább fog romlani, egyre többe fog kerüli a már szövődményes későn kórházba kerülő esetek ellátása. Mindezek mellett a halasztott, nem időben elvégzett vizsgálatok, beavatkozások a nagyobb költségek ellenére sem fogják garantálni a teljes gyógyulást, további egészégügyi ellátást téve szükségessé újabb költséget generálva. És ebből az ördögi körből igen nehéz lesz kiszállni.
Dr. Binó Brúnó
szülész-nőgyógyász szakorvos
