Több mint egy év telt el a hálapénz elfogadása és adása szankcionálásának bevezetése óta.
Egészségügyi körkép a hálapénz betiltása után
Nem lehetett előre megjósolni, hogy milyen hatásai lesznek a betegellátásra, kialakul-e még nagyobb munkaerő hiány az állami egészségügyi szektorban, tömegével lesznek a magánszektorba vándorló, külföldre költöző vagy pályaelhagyó orvosok.
Jelentem, nem történt semmilyen eget rengető változás. Kórházakat nem kellett bezárni (talán csak a Covid járvány miatt történtek átcsoportosítások), működnek a kórházak, a járóbeteg rendelők, az alapellátás. Sőt, sok helyen sorban állás van az SZTK-s állásokért a korábban nagy becsben tartott fővárosi kórházi státusokkal szemben. A kórházak, SZTK-k vezetői kezdetben tartottak attól, hogy tömegével fognak az orvosok a magánegészségügyi szférában állást keresni, jelentős működészavart okozva az állami ellátó rendszerben.
Igen ám, de a magánszektor egyrészt nem tud ennyi orvost átvenni másrészt nem is akar. Nagyon szívesen látják az orvost a magánkórházban, hozza a betegét, operálja meg és az ellátásért a kórház jutalékot fizet a beteg vagy a magánbiztosító által befizetett ellátási díjból. Azaz az orvos adja a szaktudást, hozza a beteget, a kórház pedig az infrastruktúrát állja. Viszont alkalmazotti jogviszonyban, versenyképes fizetésért már csak egy-két hiányszakmában keresnek orvost a magánkórházak. A legtöbb helyen kialakult az állandó team, nem nagyon akarnak új állásokat létrehozni. Amióta megtörtént a jelentős béremelés az állami egészségügyben, a magánszférában egyre nehezebb tartani a versenyt az állami bérekkel. Sokszor nem is érdemes elmenni egy állami kórházból egy magánintézetbe dolgozni, főállásban főleg nem.
És mint korábbi cikkeimben már írtam, a hálapénz az egészségügyi rendszernek a töredékét szőtte át, azaz a béremeléssel a hálapénz intézményén kívül eső döntő többség sokkal jobban járt anyagilag, mint a korábbi paraszolvenciával. Na és itt jön a következő kérdés. Sokak véleménye szerint a hálapénz húzóerő volt az egészségügyi ellátásban. Sokan az elvárhatónál is többet dolgoztak, de többet is kerestek az átlagnál. (Arról is írtam már, hogy hány ember munkája szükséges egy beteg műtéti ellátásához a kórházban, miközben hálapénzt csak az operáló orvos kapott.) Most pedig lényegében nincs motiváció a többletmunkára.
Egészségügyi szakértők cikkeztek arról, hogy valamilyen módon ösztönözni kellene az orvosokat. Igen ám, de ebben az esetben visszatérnénk egy, a hálapénzhez hasonló szisztémához, csak nem adóelkerülő módon. Ennek lényege, hogy több, főleg speciális műtét elvégzéséért az operáló orvos többlet juttatást kapna az egészségbiztosítótól. Na itt van a probléma. A paraszolvencia idején is az osztályvezető és néhány idősebb orvos operálta a legtöbbet, a többiek voltak a kisegítő személyzet. Ha bevezetnek egy legális jutalékos rendszert, ugyanide jutnánk az erősebb kutya elvén. Arról nem beszélve, hogy a fiatal orvosok oktatása, szakmai fejlődése ismét háttérbe kerülne, mert nem lenne érdeke a vezetőknek egy konkurencia kitermelése.
Én sem látom jelenleg a megoldást, halkan jegyzem meg, hogy a biztosítónak sem érdeke a féktelen költekezés, be is vezették a teljesítmény volumen korlátot, hogy ki ne ürüljön idő előtt a TB kassza. Talán meg lehetne nézni jól működő igazságos külföldi rendszereket, ahol mind a beteg, mind pedig az egészségügyi személyzet elégedett az országa egészségügyi rendszerével. Ha van egyáltalán ilyen a világon.
Dr. Binó Brúnó
szülész-nőgyógyász szakorvos
