Korábbi cikkemben már írtam arról, hogy egy választott orvos betege mennyi plusz munkát ró a kórház dolgozóira, hány orvossal, nővérrel találkozik egy műtétre felvételes beteg, mielőtt a műtőasztalon találkozik a „választott” orvosával.
A szabad szülésznő választásról
Mivel az egészségügyi ellátás 24 órás csapatmunka, a páciens nem hagyatkozhat kizárólag egy orvosra a betegellátásban. Az már egy következő téma, hogy a kórház dolgozóinak a területi betegeket kellene ellátnia, a területen kívülről ékező páciensek gyógyítása helyett. A területről érkező beutalt beteg lényegében hátrányt szenved az ellátása során. Esetleg a várólistákra is pozitívan hatna egy egészséges reform. Az eddig elmondottakról részletesen itt olvashatnak.
2020-ban Magyarországon a szülések 41%-a végződött császármetszéssel. Ennyi esetben nőgyógyász szakorvosi közreműködésre volt szükség a magzat és az édesanya szövődménymentes szülészéti ellátásához. A szülésznők kizárólag szövődménymentes esetben obszerválhatnak szülőnőt. A feni 41% -on felül még legalább 20-30%-ban alakul úgy a helyzet a szülés során, hogy szakorvosi döntésre van szükség, de a vajúdás ekkor nem végződik császármetszéssel. A terhesség korai szakaszában a terheskönyvben is megtalálható szakorvosi kockázat becslés történtik. Ha magas rizikójú a várandós, már csak szakorvos gondozhatja. Elegendő egy magasabb vércukor, alacsonyabb pajzsmirigy hormon szint, már magas rizikó besorolást kap a várandós. Sőt, a terhesgondozás alatt is változhat a besorolás, pl. magzati növekedés elmaradása vagy terhesség alatti vérzés miatt.
Első szülések döntő többségében történik gátmetszés, melynek ellátása beleértve a gátmetszés nélküli szülési sérülések ellátását is szintén orvosi feladat. Azt a tankönyvnyi egyéb szövődményt a vákuumos szülésvezetéstől a manuális lepényleválasztásig, melynek ellátásához szakorvosra van szükség, nem sorolnám fel. A fenti számok, azaz 70-80%-ban szakorvosi ellátást igényel a szülésvezetés, önmagukért beszélnek. Ha a választott szülésznő tárgykörének fent részletezett szakmai oldalát félre tesszük, további kérdések is felmerülnek. Ha a szülésznő területen kívüli pácienst hoz a kórházba, akkor indokolatlanul terheli az ott dolgozó szakember gárdát. A hálapénz szankcionálásának bevezetése óta joggal várható el, hogy meghatározott bérezésért csak meghatározott munkára legyen kötelezhető a kórházi személyzet.
Ha a szülésznő munkaidőben obszerválja a várandóst, hogy lesz ideje a többi vajúdóra? A szülőnője ugyanis a megszokottnál több odafigyelést vár el tőle. Ha munkaidőn kívül indul be a szülés, mikor fog a szülésznő pihenni? Egy 25 órás „választott vajúdás” után hulla fáradtan veszi fel a 12 órás szolgálatot? Egy régen megfogalmazott kérdés, hogy munkaidőn kívül hogy nyúlhat beteghez az egészségügyi dolgozó? Kinek a felelősségére, az ügyeletes orvoséra? Kinek a biztosítására? A kórházi felelőségbiztosítás a munkaidőben végzett tevékenységre vonatkozik. Nyugat-Európában már régen magas labda a műhiba perekben a szolgálati időn kívül vagy a megengedettnél hosszabb munkaidőben okozott szövődmény.
Egy újabb kérdés a választott szülésznő díjazásának kérdése. A közösségi portálokon mókás történetek olvashatóak erről. Majd kiszámláznak egyéni vállalkozóként más telephelyen más időben történt tevékenységet: szülésre felkészítés, stb.. Ezt lehet, hogy csak én olvasom? Gondolják, hogy az illetékes hatóság nem? Összefoglalva a fent leírtakat jó lenne tisztába tenni ezt a hosszú gyeplőre engedett zavaros témakört. A kórházigazgatók, osztályvezető főorvosok aggódtak a paraszolvencia betiltása miatt kialakulandó létszám hiány miatt, ezért elnézőbbek voltak. De kérdem én: hova tud elhelyezkedni ennyi orvos, szülésznő, nővér? A magánegészégügy nem fog felvenni ennyi embert. Egy másik kórházban pedig ugyanaz a bértábla. Lassan majd kialakul az egyensúly, megnyugszanak a kedélyek.
Budapesten néhány kórházat, vidéken pedig számosat be kell zárni, szerintem be is fognak. A fentmaradókban pedig egy magasabb szintű ellátást fognak tudni biztosítani, megfelelő számú és képzettségű személyzettel. Külföldön dolgozó orvos barátaimmal sokszor beszélgettem a választott orvos, szülésznő témáról, ott nem is ismerik ezt a fogalmat. A kórházakat finanszírozó biztosítók pedig hallani sem akarnának róla. Magánkórházi regnálásom alatt többször volt külföldi orvos, vagy orvos rokon páciensem. Nekik elmeséltem a paraszolvencia hungarikumát, kinevettek, nem hitték el. Szóval változni fog az egészségügy, ha lassan is, de biztosan. A mai fiatal, a gyakorlataik során már az egyetemi évei alatt is külföldi kórházakban szocializálódott orvosgeneráció már nem kér a hálapénzből. És ha ők lemondanak róla, akkor más se tartson rá igényt!
Dr. Binó Brúnó
szülész-nőgyógyász szakorvos
