Érdemes a köztudatba emelni a kiégés fogalmát, ugyanis az egyre felfokozott társadalmi és munkahelyi elvárások közt egyenes út vezet a burnout felé.
A burnout szindróma a krónikus érzelmi megterhelések, stressz nyomán fellépő fizikai, mentális, emocionális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. (Fekete, 1991)
Tehát olyan mentális elfáradást jelöl a fogalom, mely egy szorított és nehéz élethelyzetben bárkivel előfordulhat. A kiégés a törvények jelen állása szerint hivatalosan is betegség, ne féljünk szakemberhez fordulni vele. Ugyanakkor a felismerés is egy lépés a gyógyulás felé, így segítséget nyújtunk azoknak is, akik valamely stádiumában vannak épp a kiégésnek.
A kiégés folyamatának négy fázisa van, melyek egészen eltérő lelki állapotokat jelölnek:
- Idealizmus szakasza – Az érintett személy ebben az állapotban még őrülten lelkesedik a szakmájáért, a kollégáival élénken tartja a kapcsolatot. Legfőbb munkaeszközének a saját személyiségét tartja, ezáltal mindent megtesz, hogy a lehető legjobban teljesítsen. Irreleváns elvárásokat állít maga elé, és fogad el, amelyeket mindenáron teljesíteni is akar. Kudarc esetén, a személyes bevonódás magas foka miatt, saját magát okolja.
- Stagnálás szakasza – A teljesítőképesség csökken, ahogy az érdeklődés és a nyitottság is. A kezdeti élénk kapcsolattartás a minimálisra korlátozódik és már ez is nehézséget okoz, az illető nyűgnek éli meg. A munkára szükséges rosszként tekint, az eleinte jellemző lelkesedés nyomokban sem fedezhető fel.
- Frusztráció szakasza – A szakmájukban teljesen visszahúzódó magatartás jellemzi ebben a szakaszban az érintettet. A kollégáiknál egyre több negatív vonást észlelnek. A megengedő és a tekintélyelvű viselkedés váltakozik és kiszámíthatatlanul ingadozik. Olyannira üresnek és feleslegesnek gondolják cselekedeteiket, hogy visszavonulnak mindenféle szakmai és közéleti megnyilvánulástól. A munkatársakat leginkább úgy jellemzik, hogy idegesítők. Saját tudásukat és hivatásuk értelmét sem találják, kétségbe vonják.
- Apátia szakasza – A szakmai sematikusság teljes mértékbe jellemzi az apátiával küzdő személyt. A kommunikáció és az interakció minimálisra korlátozódik. A kollégákkal a bánásmód rideg és ellenséges. Minden segítő szándékú közeledést elutasítanak.
A helyzet azonban közel sem annyira borús, mint elsőre tűnik. A megfelelő prevencióval és korai felismeréssel könnyen elkerülhető a munkahelyi kiégés. Elsősorban olyan munkavállalók az érintettek, akik segítő szakmát választanak: orvosok, tanárok, rendőrök, nővérek, szociális munkások. Pincérek, banki dolgozók, ügyfélszolgálatosok körében is kiemelkedően magas az előfordulás. Fontos tehát az önismeret, a megfelelő mértékű hivatástudat, a kiégés tüneteinek észlelésekor a segítség kérése. Egyes esetekben a pályaelhagyás is megoldás lehet.
Pszichológiai, pszichoterápiás rendeléseink a Budapest Medical Orvosközpontban és a Budakeszi Medical Orvosközpontban.