Ismét egy lerágott csontért kell lehajolnom és visszadobnom a barikád túlsó oldalára.
Lakásrendelők kontra magánklinikák újratöltve
A legnagyobb közösségi portálon olvastam egy riportot, amelyben az egyik nagy magánegészségügyi szolgáltató prominens képviselője hozakodott elő egy régi-új ötletükkel, a szektorsemleges egészségügyi finanszírozással.
Hogy értse a tisztelt olvasó miről van szó: az ország egészségbiztosítási keretének szabad felhasználását jelentené a magánegészségügyi szolgáltatók részére is. Akivel a NEAK köt szerződést – vajon melyikkel fog? – abba a magánkórházba a beteg majd a TAJ kártyájával besétálhat és az egészségügyi ellátásrért nem, csak a hotelszolgáltatásért fog fizetni. Itt persze felmerül a kérdés, hogy mit is szeretnének ellátni. Hát nem az onkológiát, invazív kardiológiát, gerontológiát vagy szervátültetést, az maradjon az államé mert nagyon drága és bonyolult. Most éppen a nem sürgősségi, elektív ortopédiai műtétek átcsoportosításának vagyunk tanúi. Nem újkeletű a nagy magánszolgáltatók ezen ötlete. A magánegészségügyi intézetekben regnáló üzleti zsenik már évek óta cikkeznek a témában.
A nagy magánegészségügyi szolgáltatók egyrészt az állami ellátást másrészt a lakásrendelőknek aposztrofált kisebb magánrendelőket folyamatosan össztűz alatt tartják: az állami ellátás nem költséghatékony, nem elég szervezett, humán erőforrás hiánnyal küzd, a beruházások az amortizációt sem fedezik. A lakásrendelőkben pedig valamiféle középkori kuruzslás folyik, természetesen a szürkegazdaság mezsgyéjén. (A kis rendelők 40 éve jelen vannak a magyar egészségügyben és több száz praxis működik országszerte). A riport további részében persze kibújik a szög a zsákból. Bajban vannak a nagy magánszolgáltatók.
A KATA kivezetése emeli a bérköltségeiket, a rezsiárak emelkedése – itt több ezer négyzetméteres épületekről van szó -, a magánegészségügy piacán megjelenő egyre több, akár külföldi tőkeerős szereplő, az állami szerepvállalás erősödése: a rendszerváltozáskor kiprivatizált jól fizető de államilag finanszírozott szegmensek – labordiagnosztika, képalkotó, (MRI, CT), betegszállítás – ismételt állami kezelésbe vétele, az állami orvosi béremelés és a gazdasági recesszió okozta fizetőképes vásárlóerő csökkenése nem a multi klinikák malmára hajtja a vizet. No és ezért ki a hibás? Hát a lakásrendelők és a rosszul működő, pazarló állami egészségügy.
Már korábban is írtam róla: egy kardiológus főorvos akár a kórházi asszisztensével karöltve a saját magánrendelőjében egy számára is elérhető árú szív ultrahang készülékkel és egy jó EKG-val miért ne tudna magas szintű szakmai ellátást nyújtani a 30-40 éve működő praxisa betegeinek? Jobb egy olyan iroda-magánkórházban gyógyulni, ahol nagyon ügyelnek arra, hogy ne alakuljon ki a beteg-orvos között mélyebb kapcsolat, mert ha az orvos veszi a kalapját, elmennek vele a betegei is. És ez az orvos-beteg közötti kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat a kis lakásrendelőkben bizony sokkal többet nyom a latban a páciensél, mint egy csillogó magánklinika összes bő lére eresztett szakmai önéletrajza és fotoshopja.
Szóval abbahagyhatnák a kedves partnerek, …persze nem fogják. A kis orvospraxisok páciensei soha nem fognak nagy klinikára menni járóbeteg ellátásra. Ha akár kihalásos alapon megszűnik a rendelő, ahová évtizedekig jártak, inkább keresnek egy másik hasonló volumenűt és stílusút. A multi klinikáknak pedig nem közös szervezetbe kellene tömörülni – amit éppen tesznek – hiszen egymás konkurenciái, főleg a magán fekvőbeteg ellátásban, hanem egymással kellene versenyezniük a piac törvényei szerint. Mert a fent említett riportalanyunk megmondta: sokan közülük az utolsó órában vannak és azok a sötét felhők egyre közelednek.
Dr. Binó Brúnó
szülész-nőgyógyász szakorvos
