A csipkebogyó hazánkban széles körben elterjedt vadrózsa (Rosa canina) és japánrózsa (Rosa rugosa) áltermése.
A csipkebogyó
Népies neve, hecsedli, bicske, csipke. Legfontosabb tulajdonsága a nagyon magas C-vitamin tartalma. 2 méter magasra növő tüskés bokrain ősszel jelennek meg a tűzpiros bogyói.
A mondás szerint akkor a legfinomabb, amikor már megcsípte az első fagy. Egész télen szedhető, a vadállatok, madarak kedvenc tápláléka is. C vitaminon kívül magas a K-E-B vitamin, karotin, virágának pedig az illóolaj tartalma. Számos gyógyhatása ismert. Magas, akár 2%-os C-vitamin tartalma miatt – azaz 10 dkg csipkebogyó fedezi a napi C-vitamin adagunkat – immunerősítő, a szervezett ellenálló képességét fokozó hatása jelentős, főleg télen, amikor kevesebb a természetes vitamin forrás. Antioxidáns hatása révén daganat gátló, öregedést lassító hatását is leírták. Csökkenti a vérnyomást, javítja a keringést. Gazdag ásványi anyag tartalma révén – mangán, foszfor, cink, magnézium – gyulladáscsökkentő, vizelet hajtó emésztést elősegítő hatása is ismert.
Cserzőanyagai révén bőrgyulladásra, ekcémára, leégésre, de fogíny gyulladásra is jótékony hatású. Számos módon fogyasztható, felhasználható. Frissen fogyasztva őrzi meg leginkább a magas C-vitamin tartalmát ugyanis a C-vitamin 50 C fok körül már lebomlik! Erre a fagy által megcsípett, felpuhult bogyók a legalkalmasabbak. Szárítva egész évre eltehető, ekkor felhasználás előtt kevés ideig vízben áztassuk. A szárított bogyókat felönthetjük olajjal vagy alkohollal tinktúra is készíthető belőle. Híres a belőle készült hecsedli lekvár, amely télen fontos C-vitamin forrásunk. Az erdőket járva mindig csak a szükséges mennyiséget szedjük le, gondoljunk a vadállatokra, erdei madarakra is.
Dr. Binó Brúnó
szülész-nőgyógyász szakorvos
